Sasvár Eszterrel 2008.6.6

 

Eszerrel, a legjobb barátnőmmel elmentem a Sasvárba.

Az út kicsit fárasztó volt.

 

Aztán...

-Eszter! Ilyen közelről még sosem láttam sast!-kiáltottam.

3 méterre tőlünk, a kukoricaföld felett alacsonyan szállt a sas.

Csodálatos volt...

Eszter azt állította, hogy a sas fekete én meg azt hogy barna.

Aztán a sas elveszett a látóhatárról.

Tovább mentünk, és a vijjogását hallottuk.

 

Végre megérkezünk!

megnéztük a sasfészket.

aztán eszter észrevett egy vadászleset.

odamentünk.

 

Aztán szépen elkezdtünk takarítani.

Lombos ágakkal  kisöpörtük a behullott,száraz faleveleket.

Közben sokat beszélgettünk,játszottunk olyant, hogy a vadászlesben

lakunk.

Gyűjtöttünk sást, ami úgy megnőtt, hogy naggyobb volt

134 cm-nél, ami azt jelenti, magasabb, mint én.

A vadászlesben lerakodtunk, ittunk eleget,

földiszedret ettünk.

Körbenéztünk.

Hallgattuk a sokféle madárhangot,és az erdő zúgását.

Nagyon jó volt a vadászlesben.

Először takarítottunk, aztán játszottunk.

Sokat nevettünk.

-Anyu nem fogja elhinni, hogy milyen messze voltunk!-mondta Eszter.