Sasvár Eszterrel 2008.6.6

 

Eszerrel, a legjobb barátnőmmel elmentem a Sasvárba.

Az út kicsit fárasztó volt.

 

Aztán...

-Eszter! Ilyen közelről még sosem láttam sast!-kiáltottam.

3 méterre tőlünk, a kukoricaföld felett alacsonyan szállt a sas.

Csodálatos volt...

Eszter azt állította, hogy a sas fekete én meg azt hogy barna.

Aztán a sas elveszett a látóhatárról.

Tovább mentünk, és a vijjogását hallottuk.

 

Végre megérkezünk!

megnéztük a sasfészket.

aztán eszter észrevett egy vadászleset.

odamentünk.

 

Vezér voltam! Aput és a testvéremet elvezettem a sasfészekhez.

(Apu lefényképezte.)

Láttuk az öreg sast is, amint vijjogva élelmet keresett felettünk.

 

Felmásztunk a vadászlesre.

Én voltam az első, mert én voltam a vezető.

Aztán körülnéztünk, és lemásztunk.

 

Sasvár. (tüskevár átnevezve) május 2008.

Ez életem legemlékezetesebb kirándulása.

 

A kiserdőt kivágták, papával pedig felfedeztünk egy nyirfaerdőt.

Először a vasút melletti traktornyomban mentünk, mire majd leestem a bicikliről.

Egy fácán röpült ki a mellettünk álló bokorból.

-Tojó.-monda papa.

Ezután kutattun kegy kicsit a bokorban, fészek, és szép fácántojás után.

 

Aztán a mellettünk elterülő kukoricaföldre néztem.

Három kis mezei nyuszi ugrándozott a határban.

 

Egy kanálishoz értünk.

-Gyere, Dórika, majd én átteszlek a túlsó partra!-mondta papa, és felemelt,áttett a másik partra.

-Mennyi szép mező...!-modta papa-de mért nem kaszálja le senki?

 

Aztán (Végre!) felfedeztük a nyirfaerdőt.

Keresztülmentünk az IRD búzamezőjén.

Első látomásunk egy óriás fészek volt.

-Jé!-kiáltottam.

-Ez biztos sasfészek!

Papa helyeselt.

Aztán az óriás sasfészekből egy pelyhes kis fej, szárny... És mégegy, mindkettő szürke pehelytollakkal.

-Sasfióka! Sasfióka!- lelkendeztem.

-Az, de hol az öreg?- kérdezte papa.

Csend lett.

Egy kivágott fatuskóhoz mentünk.

Letörtem róla egy darabot...

-Ez jó lesz emléknek.-mondtam, aztá még néztük a "sasvárat".

- Mégha tojások lettek volna!-sóhajtottam.

-De ki megy fel értük?-érdeklődött lebeszélően papa.

 

Aztán sásban mentünk (jó kicsi sásban),

és "felfedezést" tettem:

-Ez az avar?-kérdeztm.

-Ez!- monda papa.

Aztán az erdő szélén letelepedtünk, megettük a pogácsát.

Nem birtam kiigazodni a sok madárhang között.

-Papa, milyen madár sikolt?

-Nem tudom.

-Hallgasd csak!- mondtam.

"Pacsirta lehet...ez meg rigó..."gondoltam, de nem mondhattam ki, mert egy csodálatos fekete madár könnyen röppent az egyik fára.

Galamb nagyságú volt.

"varjú" gondoltam, de mikor rászállt egy odvas fára, észrenettem piros feje búbját és hosszú csőrét.

-Harkály!-kiáltottam.

-Nézd papa, azon az odvas fán!

-Na, induljunk- mondta papa és nehezen elbúcsúzkodtam az erdőtől.